Barát gondolatok

20171011_112755.jpg

Kihívás. Az embereknek kihívás önmaguk társaságában lenni. Hogy nem zúg háttérben a rádió hangja, nem kapcsolsz tévét amint belépsz a lakásba, nem pötyögsz folyamatosan a telefonodon, nem keresel folyamatos zajforrást, kapcsolódást. Kihívás elcsendesíteni, megszelidíteni, átalakítani a gondolatok berögzött és automatikus menetét. Kihívás pozitív töltetet találni. Kihívás megkeresni a gondolatok mögött megbuvó félelmeket, emlékeket, érzéseket, indulatokat, okokat. A legjobb az amikor önmagadban vagy és gondolataid nem rettentenek meg, gondolataid nem idegesítenek fel, gondolataid nem szomorítanak el, és a gondolataid nem hatalmasodnak el. Gondolataid veled vannak és nem ellened. Érdemes! Minden lehetséges csatát megnyerned. Érdemes gondolataid forrását megismerni, és érdemes barátságot kötni. Önmagaddal 😊✌

Ihlet

20190517_151031.jpg

Őszintén? Mi adhat ihletet? A mélységek? Magasságok? Egy-egy szó aminek súlya alatt meggörnyed az ember? Érzés…amit kötni semmihez nem lehet? És mégis merengek…kitartok és felismerek. A legjobb rajzaim sose akkor születtek és születnek amikor nyugi van és minden kerek. Óh…nem ám😊 Hanem mikor vihar van, kérdés van, feszülés van, fájdalom és könny van, harag és akarat van, szeretet és keresés, megadás és türelmetlenség, fegyvertelenseg , újabb páncél építés és bontás. Amikor csak a befelé fordulás tud egyensúlyban tartani. Amikor csak úgy üvöltenék míg meghallja valaki, szétütnék míg összeáll amit akarnék, bántanám azt akit mindig ölelnék, sikítanék ott ahol a csend az érték. Ihlet minden ami felborítja az egyensúlyt. Ihlet a folyamat…ahogy összezuhansz hogy újra meg újra szárnyalhass. Ihlet az ami van de nem kell, ami nincs és kell! Ihlet az érzés. Ihlet a bizsergés. Ihlet az élet. Hálás vagyok…hogy lehet, hogy van ihlet az életemben. Hálás vagyok hogy tudom üríteni rajz lapokra. A lelkem. Engem. Téged. A múltat és a jelent. ❤

Életszépség

20190516_054900.jpg

Hogy mi a szép? Az emberek arca mikor őszintén mosolyognak 😊 Az élet szikrája a szemekben mikor arról beszélnek akit, és amit szeretnek! Szép az a véletlennek tűnő érintés, az az ösztönös mozdulat elrejtve a tömegben. Szép a mosoly amiben viszont látod magad. Szép a békés őszinteség. Szép a homlokra puszi. Szép az igyekezet. Szép a jó szó és a bátorítás. Szép a bízalom és az elfogadás. Szép az összhang és a nyugalom. Szép a megértésből fakadó csend. Szép a kíváncsiság, az érteni akarás. Szép a türelem harag idején. Szép a türelmetlen akarás a szenvedély estélyén. Szép az élet mikor felfogod valós értékét. Szép a szív dobogása, az érzelmek sokasága. Szép az elengedés mikor szeretsz…és szabadon engedsz. Szép a bízalom szülte szabadság. Szép az ember. Szép minden amit a szeretet körbevesz és átitat.

Erős lelkek

20161225_151501.jpg

Erős vagy, mondja egyik. Túl érzékeny vagy, mondja másik. Szerencsés vagy, mondja harmadik. Gyerekes egyiknek. Túl komoly a másiknak. Bizonytalan itt. Félelmetesen magabiztos ott. Szemérmes egyikkel. Pimasz a másikkal. Kegyetlen amott. Könyörületes emitt. Szerető és gondoskodó neki. Hanyag neked. Maximalista veled. Csalfa némber vele. Elérhetetlen valaki. Menekülő árnyék. Harcot megnyerő amazon. Kinek mi. Lehetsz. Vagy. Bármi. És semmi. Nem az a fontos hogy más minek nevez…hanem hogy Te minek érzed, minek éled és miként szereted életed. Köszönj meg mindent és mosolyogj. Mert minden vagy. És semmi. Mindenkivel más és más. Te.
Vajmi kevés befolyásunk van hogy valaki együtt tud rezegni velünk vagy sem. A lényeg hogy hogyan kezelsz helyzeteket, hogy mindazt amit teszel és mondasz milyen érzés vezéreli. Legyen a béke, és legyen a szeretet. Szűkíteni kell a köröket…míg csak olyanok maradnak akikkel tökéletesen együtt rezegsz…és nem kell másnak látszanod mint aki és ami vagy!

Miért dominó

20180723_103844.jpg

Életem két nagy kérdés körül forgott az elmúlt években. Abból kiindulva hogy minden miértnek van egy azértja a “Miért” volt maga a szikra. A”Miért történik ez velem?”és a “Miért vagyok én ilyen?” És ha kellően bátor vagy szembe nézni a gyáva éneddel akkor a miértek dominója indul el és szomjazod a válaszokat és minden újabb “azért” magával hoz egy újabb “miért”et. A tudni akarás. A bátorság szembe menni mindennel ami megszokott és ismerős. Az kell! Amikod zsigerből tudod nincs olyan hogy “csak”, akkor keresel, kutatsz és harcolsz. A tét? Az életed. A lelked. Az ép eszed. A gyereked. Hogy mit adsz tovább. A szori változása. A jövő…és a Most!

Naplójegyzet ’19 Április

 

20160502_083730.jpg

Azt hiszem Müller Péternél ovastam hogy “akit megcsap a múlandóság szele, rájön, milyen csoda élni. Az “Emlékezz a halálra!”mondás  nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet – mert minden nap ünnepnap!” Nyüzsgő város csendes parkja. Emberek. Padon ülsz…idegen szófoszlányok távoliaknak hatnak. Nézed az embereket….arcok, történetek, múlt és jelen egybemosódva. Ülsz és megengeded magadnak hogy merengj, gondolatban magadhoz ölelsz mindent amit és akit szeretsz és elengeded…mindenki legyen boldog…a maga módján, ahogy lehet. Nincs kit megmentened…nem kell mást mentened. A világ úgy forog hogy nem kell hozzá egy darabka…belőled. Elveszett. Valahol a harctéren, a gyógyulás folyamán elcsendesedett  benned a ragaszkodás mindahhoz ami másoknak az “életet” jelenti. Pénz, hatalom, luxus és élvezet… lételem? Élelem? Éhezem! Karolj magadhoz, lásd, mennyire páncél nélküli lettem. Messze az otthont jelentő várostól…az emberektől, az illatoktól…nem vagy más mint békés vihar, és esdeklő nyugalom. Hatalmas fa résein átbúvó napsugarak játéka arcodra mosolyt csal, 9.58-at mutat az óra…és dobog a szíved …életben vagy  bármire képes vagy ❤
Élek! Mosolygok! Dobog a szívem. Érzem. Vagyok. Most. Itt. ❤

Még.

20190508_084725.jpg

Az a pillanat amikor törödni kezdesz valakivel milliónyi más érzelem születési pillanata. A törődés a szeretet milliónyi árnyalatát hordozza magában, és a féltést. Rengeteg ember fél, milliónyi dologtól. Mert törődik. Van hogy suta hétköznapokon, összerezzensz váratlanul egy-egy szóra, ami eszedbe juttat egy érzést, amit csak egy emberhez kötsz…és félsz, hogy sose látod újra. Egy-egy ölelésben mindig rengeteg energia van, ami mind azt sikítja hogy “még”. Élni még, érkezni még, esélyt még, mosolyt még…mindent még, bátorságot még, szeretést még. Holnapot még. Rég látott, szeretett arc képe bevillan és megállsz egy pillanatra…lenyelni a gombócot ami hirtelen torkodba nött. Félsz hogy sose látod már újra….hogy elmarad a “még”. Még egyszer. Még.