Naplójegyzet’19tavasz

20190421_170727.jpg

Vállalom…nem vagyok “abból” a kemény fából faragva. Nem úgy és nem abban a formában ahogyan a mai világ azt megkívánja. Inkább az a fajta, amibe ha villám csap….perzselt sebén új hajtás fakad. Nem kérek elnézést lágyan körülölelő szeretetemért, amíg látom, érzem éheznek rá kiknek adom én. És elveszik. A cseppeket. Erős páncélzatuk résein írként csepegtetem beléjük a lelkem. Érzem….tudom nem lenne jó ha mindezt én is elrejtem. Tőlük…akik hangtalanul szeretnek. És ilyennek szeretnek engem! Nem kérek elnezést azért aki vagyok. Távolságban élek, nyüzsgő élettől elzárva és mégis sokkal nyitottabban mint azt más félelem nélkül vállalná. Ti meg odakint rohantok, mindenetek megosztva…lelketek súlyos lakat alatt tartva. Értem. És megértem. Vagyok…ami és mást nem kell tenned mint megvédened. Hogy ne kérgesedjek. Szerethessek. Szerethesselek. Hagyj meg ilyennek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s