Naplójegyzet ’19 Április

 

20160502_083730.jpg

Azt hiszem Müller Péternél ovastam hogy “akit megcsap a múlandóság szele, rájön, milyen csoda élni. Az “Emlékezz a halálra!”mondás  nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet – mert minden nap ünnepnap!” Nyüzsgő város csendes parkja. Emberek. Padon ülsz…idegen szófoszlányok távoliaknak hatnak. Nézed az embereket….arcok, történetek, múlt és jelen egybemosódva. Ülsz és megengeded magadnak hogy merengj, gondolatban magadhoz ölelsz mindent amit és akit szeretsz és elengeded…mindenki legyen boldog…a maga módján, ahogy lehet. Nincs kit megmentened…nem kell mást mentened. A világ úgy forog hogy nem kell hozzá egy darabka…belőled. Elveszett. Valahol a harctéren, a gyógyulás folyamán elcsendesedett  benned a ragaszkodás mindahhoz ami másoknak az “életet” jelenti. Pénz, hatalom, luxus és élvezet… lételem? Élelem? Éhezem! Karolj magadhoz, lásd, mennyire páncél nélküli lettem. Messze az otthont jelentő várostól…az emberektől, az illatoktól…nem vagy más mint békés vihar, és esdeklő nyugalom. Hatalmas fa résein átbúvó napsugarak játéka arcodra mosolyt csal, 9.58-at mutat az óra…és dobog a szíved …életben vagy  bármire képes vagy ❤
Élek! Mosolygok! Dobog a szívem. Érzem. Vagyok. Most. Itt. ❤

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s