Erők

FB_IMG_1474569123513

Az életet különböző erők és azok ránk gyakorolt hatásainak összességének is lehet gondolni.
Ott van a gravitáció, ami fizikai létünket segíti abban hogy földön maradjunk, és talán szellemi létünket abban hogy valóságközeliek maradjunk. Kell a spirituális gravitáció….csak hogy el ne szálljunk 😇😊
Ott van a gondolataink ereje, aminek ismerete nem függ össze a fehér hajszálak mennyiségével. Vagy felismered vagy nem. Vagy elhiszed és élsz vele vagy nem. Attól a gondolataink még ugyanúgy teremtenek, akár elfogadjuk akár nem.
Aztán vagyunk páran akiknek ott van a centrifugális erő, ami életünk egy pontján elkapott minket, jól megpörgetett és kihajított, a világ különböző szegletébe. És időnként újra meg újra megpörget és aztán ismét. Van kit csak a szomszéd faluig és van akit óperencián túlig. És akárhány helyen landolunk mindenhol otthon vagyunk. Szívünk darabkái vannak mindenhol ahol jártunk, minden embernél akit megszerettünk.
Minden erő, energia és érzelem kavalkádjában az otthon fogalma tágabb lesz. Otthon ahol születtél. Otthon minden hely ahol éltél és szerettél. Otthon egy illat, egy érzés, egy érintés, egy hang, egy ölelés.
Otthon vagyok nálad, a szívedben, talán nem is tudok róla, és otthon vagy nálam, csendben, utam minden pillanatában ❤
Édeskeserű terhe mindnek, hogy folyton azt az otthont hiányolod ahol épp nem vagy…

Szeretet fogalma

20180203_085304

A szeretet fogalma. Nálam.
Szeretni nem azt jelenti hogy kellesz nekem hogy teljes legyek. Kapok tőled és adok ha szükséges, de teljes vagyok egymagamba is. Törötten, zúzódasokkal teli, de minden lepattant darabka hozzám tartozik, enyém. A bizonytalanság is az enyém és az igyekezet hogy túl legyek rajta. A félelem is az enyém ugyanúgy mint a tudat hogy az egész nem is valós. Egész vagyok még akkor is ha úgy tűnik hiányzik egy egy részem. Egyesek szerint a szívem, mások szerint az eszem… az akaratom…a mosolyom, könnyem, kitartásom, könyörületességem?
És bátornak kell lenni…akarni. Engem. A mosolyom, kuncogásom, az illetlen helyzetekben elsütött hülye viccem, a szemérmességem, és boszorkányságom… a művészetem. Szeretned kell a rajzom…ahhoz hogy kicsit is szeress engem. A rajz én vagyok. Szenvedélyem őrült mélységét megosztom veled, szívem és lelkem körülölel ha vigasz kell, akaratom és kitartásom pillér tud lenni nehéz napokon, ha szabad vagyok hogy te is szabad lehess. Hogy szárnyaim szabadok ha mennem kell, mert visszajönni is szabadon jövök. Hozzád. Haza. ( Naplójegyzet 2018.Szeptember)

Vihar

FB_IMG_1537901288836

Álmosan. Pislogod ki a csipát szemedből. Hajnal van, minden békés, friss és tiszta. Most már az. Éjjel más volt. Vihar tombot, haragosan. Csak úgy süvített a szél, csattant a mennydörgés mint az ostor. Csak úgy szórta szét lenyügöző haragját. És lásd be..hogy mélyen legbelül, tetszett. Az ereje. A szenvedélye. A féktelensége. Félelmetessége.
Kicsit irigykedtél is. Hogy van mersze…szabadon haragosnak lenni. Megélni, szikrákat szórni, mennydörögni, fájdalmát a világ arcába űvölteni, és aztán megnyugodni. Elengedni.  Megkönnyebbülten tovább menni.
Nem jófej ám. Ha fáj, akkor nem. Nincs tekintettel, faágra, csorgadozó patakra, háztetőre, búzamezőre, tiszteletteljes létedre.
Nem csöndes. Ha fáj, akkor kimondja. Nem nyeli vissza könnyeit. Jó hangosan arcodba űvölti azt hogy most rossz vagy.
Nem vak ő.  És ha fáj, akkor megmutatja sebeit, hogy lásd készakarva milyen mély sebeket vágtál.
Jól hall ám. Minden mondatod, szavad, hanglejtésed és csended ott van benne, jó mélyen. És ha nem is kéred füledbe süvíti, mindazt amiben oly nagyokat tévedsz.
És te csak nézed. Lenyűgőzve. És kicsit irigykedsz. Kimondatlan haragod bágyadt mosoly mögé rejted. Kényelmed melegébe pihegsz. És visszanyeled. Ismét. Mindig. Álmosan. Behódolva.

Zen-e

20180425_204224

Van olyan ember akinek nincs zenéje?  Ez csak valami csúnya, csúnya humbuk lehet🤔 És különben is😁 távol állj tőlem ha nincs zenéd, vagy sürgősen menj terápiára 🙊🤔
A zene egy csodaszer amit az égiektől kaptunk. Végigkíséri életünket, már az anyaméhben megismerkedünk a dallamok szívmelengető hullámaival. Mindenbe cinkosunk tud lenni a zene. Néha gyógyszer, máskor mámorító bájital, néha-néha meg a sírós-depis hangulatunk tápanyaga. Ott van ha tombolni szeretnénk, elveszve energiáink örvényében, és ott van ha lábunk ropni szeretné a rock n’roll-t . Mindig ott van. Mindenkinek van. Zenéje ❤
Minden hangulatunkhoz igazodik, minden hülyességünkben partner.
Harmoniát hoz az életbe ha megtalálod az egyensúlyt a zenéd és hangulatod között. Szerelmi bánatba, szomorúságba, kicsit olyan mint az alkohol, ott vannak a mélyre szóló dallamok, mind mind balzsam sírós lelkünknek, bódítanak, átölelnek, zsepit nyújtanak 😃. Mindnek megvan a maga ideje, és úgy ahogy tudni kell letenni a poharat ha már májad jól kiáztattad, úgy tudni kell leváltani a sírós dalokat is. Ha eljön az ideje és már eleget fürödtünk az önsajnálatban, tudni kell lekapcsolni a búcsú dalokat, elengedni a szomorúságot és a gyászt, elengedni azt a fránya szerelmet, aki nem vett észre minket, és… átváltani, egy jó kis csipőriszás latin ritmusra, vagy csizmát összecsapós népdalra, aztán észreveszed ….. hogy elindultál…a fény felé. Persze attól még szerelmes maradsz, és ugyanúgy hiányolsz boldog pillanatot, ugyanúgy hordod magadba a gyász hagyta tátongó űrt, vagy a harag keservét…de már nem húz le mind zord verem, nem ölel körbe a félelem. Már elhúzod a függönyöket, kinyitod az ablakot…beengeded a fényt, és a holnapot, és kiengeded a dallamot 🎵🎶❤

Ego vagyok Én?

 

20181110_173617.jpg
Jó dolog az egészséges ego, az Én. Kell szeretni és tisztelni az Ént. Olyan korán sérül mindenkiben az Én hogy nem emlékszik senki…milyen is volt. Annó.
A beteg ego sokat csinál. Rosszul.
Venni egy mérleget és rátenni önmagad? Minél betegebb az egó annál biztosabb saját hibátlanságában, elmerül saját “ő úgy jó ahogy van” bűvkörében, és mérgez mindenkit maga körül. És nem kiváncsi a mérlegre. Nagyon nem.
Minél egészségesebb az Én annál gyakrabban teszi magát mérlegre.
Sok tévedése van az Én-nek. Az egyik hogy nem érdekel más, én legyek jól című. Ez az igazi köcsög önző ego 😁
Egy másik amikor ott van a bazinagy, különleges Én kép és mellette a bizonytalanság és önbízalomhiány. Hogy maga köré épített önsajnálattal teli bástyákból lesi ahogy szerinte mindenki őt bántja, vagy bántani akarja. Az én az ént babusgatja, folyton. És minden negatív hulláma másról se szól csak az egyensúlyt vesztett önmagáról. Bármi van azt hiszi minden róla szól, körülötte forog.  Pedig hát nagyon nem 😁 Az esetek jónéhány százalékában az emberek körülöttünk sodródnak az árral, saját démonjaikkal hadakoznak…és eszükbe nem jut azon rágodni hogy vajon törékeny pici lelkivilágunk hogy éli túl a napot. Örülnek hogy sajátjukban pislákol mindaz amiért élni szeretnének….

Látni a csendben

FB_IMG_1537901347326

Észre se venni, és mégis. Olyan sokmindent teszünk. Csendben.
Embereket figyelni? 😉 Csendben. Néha a csend nem több mint két mondat közötti szünet. Sokmindenre elég egy lélegzetvétel. Mint egy szivacs, magamba szívom. Ahogy beszélnek. Ahogy nevetnek. Ahogy szemükbe csillog a szenvedély, a cinkosság, a bujaság, a szeretet. Az arcukat ha haragosak, ha csalfák és hazudoznak. Könnytől nedves pillájukat. Ha megbántodnak és érzelmek 101 árnyalata suhan át az arcukon másodpercek alatt ☺ Ha boldogok és ragyognak… vibrál az egész aurájuk ❤
Szeretni kell a csendet. Hangtalansága dallamokat szór, annak akit kísér.
Néha jó tásasága vagyok a csendemnek, máskor meg a csend szórakoztat el engem. Minden csend más és más. Néha a csend csak kívül van, míg odabennt dübörög a rock n’roll! És néha a csend odabent honol mint egy hangtalan sikoly, elvészve a kimondottak visszhangjában.
Onnan tudom hogy jól vagyok, hogy egyedül is jól megvagyok 😊 hogy saját társaságom nem a kínpadom. Ha jól vagyok magamban, magammal, jól vagyok veled, a társaságodban. Csendben is 😊

Kódolt lelkek

20181116_211440.jpg

Színekbe burkolt kódokat keresve, fedezi fel mindenki…kicsit önmagát. Életképek, illatok, beszédfoszlányok, halk suttogás, félhomályba rejtett érintés?…talán. Talán mind ott van. Ha akarod. Elhinni hogy kicsit bennem maradtál, mert talán benned maradtam én is. Talán.
Félszavakból mondatok születnek, félszeg üzenetek regényeket mesélnek. Röpke érintés?…aligha kell! …lélektükör szeretkezik a lélekkel! Csendben. Nincs közel és nincs távol, csak az érzés van. És az bárhol!
Anna.