Gondolatok. Hétfőre. Is.😉

20180803_112049

Számolni kéne. A jó dolgokat. Este lefekvéskor összetenni a két kezet és hálát adni, minden jónak ami aznap történt. Mert olyan nincs hogy semmi jó nem történt. Csak hagynod kell a lelked csicseregjen és szíved daloljon, ne az agyad kárrogjon. Mert kárrog, folyton. És túlagyal mindent. Hogy pillanatok alatt képes eljuttatni a pokol legmélyebb bugyraiba. És elhiteti veled hogy benned van a hiba, hogy egyedül vagy, hogy mellőzve, megtagadva, kitagadva, megcsalva, becsapva meg miegymás vagy.  Hogy kevesebb vagy, hogy félned kell, haragudnod kell, sietned kell, hogy most rögtön tudnod kell, hallgatnod kell, és mindenféle más cukiságot összehord neked secc perc alatt a kis alattomos. Olyan dolgokkal súlyt amik sokszor nem is a tieid. Vedd észre, és söpörd félre.
Nagytakarítást kellene végezni az elménkben is néhanapján, nem csak az otthonunkban. Lomtalanítani. Helyet adni az újnak, a szépnek és tisztának, az igazi Én-nek. Hogy gondolataid között barangolva jól érezd magad, hogy szeress magad lenni, szeress otthon lenni, Önmagadban 😍
Mert mindig dönthetsz úgy hogy ketrecbe zárod a rossz gondolatokat, ott aztán garázdálkodjanak ahogy akarnak. És szabadjára engedheted a tiszta józan eszed, a szíved, és hallgatni fogod dalaidat. Saját szinfóniádat 😊❤

Bízalom

FB_IMG_1537901629043

Férfi, neked én Nő vagyok. Nem kislány. És nem anya.
….. Nő. Érzelmek kaleidoszkópja.
Imádtok minket, és rettegtek tőlünk. Keresitek azt az Egyet akitől megkapjátok mindazt amit szeretnétek. És ha megvan, megnyugodtok, elmerültök, és leengeditek a falaitok, látni engeditek igazi önmagatok. És boldogok vagytok. És feloldódtok, sebezhetővé váltok, kicsit kiszolgáltatottá váltok. És megijedtek. És eltaszítjátok a Nőt aki ezt a kettős érzést kelti bennetek. Mert a ferfinak nem komfortos  ha sebezhető. És hiányzik…..
Nő, neked én Férfi vagyok. Nem kisfiú. És nem apa.
….Férfi. Érzelmek labirintusa.
Imádtok minket és rettegteg tőlünk. Keresitek az egyetlent akitől megkapjátok mindazt amit szeretnétek. És ha megvan, megnyugodtok, elmerültök, kivirultok, leengeditek falaitok, látni engeditek igazi Önmagatok. És boldogok vagytok. És sebezhetőek. És mertek gyengébbek lenni. Aztán megijedtek. És eltaszítjátok a Ferfit. Mert féltek. És bizonytalanok lesztek. Mert a nőnek nem komfortos ha sebezhető. És hiányzik…
A bizalom.
Ha szeretünk, de nem bízunk, akkor valójában nem szeretünk. Sem önmagunkat sem a másikat. Mert ha szeretünk akkor van bátorságunk sebezhetővé válni. Szívünk darabját a másik kezébe adni. Erőt adni a másiknak. És bízni. Bízni abban aki vagy és elég erősnek lenni hogy megbízz a másikba. Tévhit hogy ha szeretünk valakit akkor az illető lesz a gyenge pontunk. Mert ha időt adunk, és bízalmat szavazunk, idővel rajövünk hogy ez mennyire nem így van. Ha van merszed szövetséget kötni a másikkal, és teljesen ott lenni, szabadon megélni az érzéseidet, adsz időt megismerni a másikat, a megyek, hogy jöhessek…Hozzád. Vagyok szabadon Én, hogy te is szabadon lehessél Te, önmagad. Amikor bízol magadban, bízol a másikban és abban a titkos szövetségben amely kettőtöké, ahol a szabályok tiszták és szilárdak. Mert mindennek az alapja a Bízalom. Mert szeretem magam. És szeretlek téged. És bízok magamban. És bízok benned. És elfogadom erősséged és gyengeséged, mert elfogadod erősségem és gyengeségem.

Bújócska

FB_IMG_1541067481298

Néha elveszítünk dolgokat. Mintha elbújnának előlünk a lakás valamilyen láthatatlan zúgába…és huncutul lesnének minket, kuncogva hogy milyen jól elbújtak 😊Bújócskáznak. Gyakran megesik hogy miközben lázasan keressünk valamit, váratlanul másra bukkanunk rá. Megtalálunk valamit ami már jóideje elbújt és rég feladtuk a keresését, azt hittük végleg eltünt. És leülsz és örömködsz hogy megtaláltad…és lassan el is felejtkezel arról amit percekkel azelőtt oly megszállottan kerestél… Mert valahol legbelül tudod…nem veszett el, ott van valahol sunyin kuncogva és ha eljön az ideje megtalálod majd 😊
Néha elveszítünk dolgokat. Néha elvész a bátorság, néha a megértés, máskor a hit, a szeretet, a jókedv, a páncél, az érzés, a szenvedély, az akarat, a megbocsájtás, a kitartás, a kedvesség, és néha néha az őrangyal 😇 ..Mintha elbújnának előlünk lelkünk labirintusának valamilyen rejtett szegletébe…és huncutul lesnek minket, kuncogva hogy milyen jól elbújtak😊 És elkezdünk mindenfelé keresni, megszállottan odakint, máshol, másnál, mindenhol, bárhol. És keresés közben egyszercsak visszakanyarodsz oda honnan elindultál. Önmagadhoz. Mert tudod és tudod és tudod! Hogy amit keresel benned van, ott van valahol. És van hogy az”érzést” keresve megtalálod a rég elfelejtett “szenvedélyt”, vagy a “kitartást” keresve szembejön veled a “hit” és örülsz. Örülsz mint majom a farkának 😃 mert tudod hogy Minden megvan. Nem kívül, hanem belül. Nem vesztek el végleg, csak elbújtak kis időre…

Éld meg, engedd el!

FB_IMG_1537901411069

Ha az érzelmek túlcsordulnak benned….engedd szabadjára…és szabadulj fel. Éld meg, és engedd el! Tedd szabaddá magad. Nem akkor vagy erős amikor megtagadod önmagad, amikor eltussolod saját érzéseid, nem akkor teszel jót magadnak, ha minden áron vissszanyeled könnyeid. Elfolytott érzéseid rabja leszel ha nem éled meg őket. Ismerd fel saját érzéseidet és éld meg őket! Ha elfolytod érzéseid, akkor bilincsbe vered önmagad. Rejtett vágyaid rabja leszel! Mert befészkelik magukat tested, lelked minden pórusába, és kihasználnak minden gyenge pillanatodat hogy felszínre törjenek. Minél görcsösebben akarsz valamit törölni életedből annál intenzívebben lesz jelen, minél görcsösebben akarsz erős lenni annál gyengébb leszel!
Ez a visszás törvényszerűség történik az élet minden területén. Ugyanúgy rab leszel ha valamit szeretnél megszerezni, vagy ha valakit megszállottan szeretsz. Minél görcsösebben akarod annál elérhetetlenebb lesz. Minél jobban titkolsz valamit annál inkább uralja gondolataidat. Ahol érzelmeid vannak ott jának a gondolataid, és ahol gondolataid járnak energiáid arra folynak.
Éld meg …mond ki …üvölts egy mező végtelenjébe, vagy sírj szobád csendjében ha szükséges. De éld meg. És Engedd el!!!
Az egyensúlyt magadba kell keresd, és kezded azzal hogy megismered önmagad, elfogadod és vállalod önmagad és megszereted önmagad!
” Önmagunk helyett nem érdemes másokat szeretnünk. Ugyanis a másik embert nem magam helyett kellene szeretnem, hanem önmagáért.”(Pál Feri)

Milyen lenne?

FB_IMG_1541067552606

Milyen lenne ha az ember gondolatai, érzelmei nem egyeznek azzal amit mond akkor azok megjelennének a bőrén?  Láthatóvá válnak a gondolatok, a ki nem mondott érzelmek? Mint valami neonfények világítanának a bőrön? Azt hiszem drasztikusan csökkennének az “egyet gondolok mást mondok” esetek 😂
Sürgősen megtanulnának a felnőttek emlékezni milyen is volt gyerekként, tisztán gondolkodni, és őszintén beszélni amolyan ami a szívemen a számon stílusban. És lehet akkor gondolatainkra is  jobban odafigyelnénk. Nem hagynánk a negatív, lélekgyílkos hülyességeket elbúrjánzani. Megtanulnánk nem hazudni folyton magunknak, aztán a világnak.
Tudnánk hogy számítani tudunk egyik a másikra, mert tudnánk hogy amit mond az nem holmi humbuk, hogy az a valóság, nincs álarc! Nincs játszma, nincs kegyes hazugság, nincs elrejtett harag, titokba tartott bizonytalanság, el nem mondott félelem. És nincs megtagadott érzelem, cifra szavak mögé rejtett büszkeség, hamis mosollyal álcázott linkség, nincs ki nem mondott szeretlek, csendbe burkolt hiányzol….

A szavak gőzekéje 🤔

FB_IMG_1537901459882

Időröl időre szembejön velem egy kedves kis kép az alábbi szöveggel :
“-Ha szeretsz mond meg!
-Meg.”
És mosolygok. Mert “meg”. Persze hogy “meg”. Hogyne “meg”. Valakit mindig “meg”. Téged “meg”.😂😍🤗
Néha van, hogy beszélnek hozzád és te csak nézel bambán. Aztán gyorsan lefuttatsz magadban egy ellenőrző programot, hátha agyad valamelyik zugában felfedezel a hallottakhoz hasonlót és abból kiindulva majdcsak összerakod hogy mi is van? És vagy van szerencséd vagy nincs, hogy kigyul az értelem szikrája a szemeidben, vagy bandzsítasz tovább nem túl okosan. Ha elég érett vagy akkor RÁKÉRDEZEL még egyszer…. hátha másodjára menni fog. Talán ha más szavakat használnak már nálad is összeáll az a bizonyos mondat.
Kérdezni arany! És tényleg így van. Sokan vagyunk most már ezen a földön. És mindenki más és más szinten egyensúlyoz😎😂 Másképp okos, másak az érzelmeik, más élmenyek, tapasztalatok, traumák, és örömök érték életük során, más-más nyelvet beszélnek, más a kultúrájuk, másképpen reagálnak egy-egy szóra, mondatra, akár jól értik akár nem. Soha nem tudhatod hogy amit mondasz, és amit mondani akarsz, ugyanaz mint amit megért a másik belőle. Csak bizakodsz…hogy valamennyire átmegy.  Egy maréknyi ember keresztezi utunkat életünk során, és mindből alig akad néhány aki ha beszélsz, tudja, érti, átérzi mondandódat. A többi csak saccol, bólogat, okosan pislog, értelmetlenül megsértődik, saját életét rád vetítve értelmezi a szavaidat. Minden mélyebb beszélgetés egy-egy zsákbamacska.
Legtöbben nem kérdeznek rá, ha valamit nem értenek! A gyerekekkel beszélgetni sokkal tisztább. Ha nem értenek valamit rákérdeznek, újra és újra.  Ez a legborzasztóbb, hogy felnőtt fejjel sokan nem kérdeznek rá, és úgy folytatnak egy-egy beszélgetést hogy kiesett nehány láncszem. Néha pont a lényeg. Aztán elfeljtik hogy nem értették, hogy kimaradt nekik valami, és elkezdik kiszínezni, összeszerkeszteni, átértelmezni, aztán meg elmesélni 🙄 .. és keresztet vethetsz, vagy bukfencet, mert amit mondtál teljesen új életre kelt 🤔
Mert bárhogy vesszük, nem mindegy hogy Gizike, vagy gőzeke, és az se mindegy, hogy melyik alatt fekszel! 😂😉😉

Most

FB_IMG_1541067281199

Minden okés? Ja persze…minden a legnagyobb rendben….hangzik el naponta milliószor. És mosolygunk. Üres tekintettel mosolyog mindenki és  siet is tovább. Kismillió kegyes hazugság, és rohan a világ…. Rohan. Mindenki…csak azt nem tudja senki hogy hová? Legfőképpen hogy miért? És mióta rohan? Meddig?
Mintha éjjel, az álomidő végtelenjében, kismillió láthatatlan íjj hátrahúzott nyilai ként feszítenék ki az embereket! Reggel embermilliónyi nyílvessző lövi ki magát írdatlan sebességgel. Az ismeretlen felé.  Gyorsan indulnak a reggelek, gyorsan isszuk a kávét, gyorsan tanuljuk az ábécét, gyorsan intézzük a vásárlást, és gyorsak a metrók, még gyorsabbak az autók. Gyorsak a barátok, és gyorsak a szerelmek, gyorsak a csókok, és gyorsak az ölelések. Gyorsan felnőnek a gyerekek, gyorsan mennek el az öregek. Gyorsan.
Őrangyalaink lelkünkkel kézenfogva rohannak utánunk…igyekeznek velünk lenni….miközben mi rohanunk. Rongyosra vannak hajszolva, és már azt se tudják ki támogat kit? A lelkünk  vigyázza az Őrangyalt, vagy az angyal őrzi a lelket? Ha hagynánk akkor őrizné, vigyázná az Embert, testestűl lelkestűl.
A következő pillanat hajszája és az elmúlt pillanat siratása között elvész az Élet maga. A Jelen. A Most. Az Itt. Az Ez. Az érzés. A pillanat teljessége. Az érintés mélysége. A szeretet lényege. Lassítani kéne. Megállni egy pillanatra, hagyni hogy a lelkünk utolérjen, Őrangyalunk védőburka ismét körbeérjen. Érkezni kéne. A mostba! Szeretni. Most! Csókolni. Most! Ölelni. Most! Jelen lenni. MOST!!! ❤😇
“Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel – akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át. “(E. Tolle)