Felismered? A boldogságot?

20180204_173758

Ha nem tudsz értékelni egy röpke beszélgetést egy idegennel…gondolkozz el…
Ha fásult és unott vagy barátaid körében…gondolkozz el…
Ha keserű és elvágyódó vagy munkatársaid körében, gondolkozz el…
Ha üres és lélektelen vagy szeretkezés közben, gondolkozz el…
Ha szatyrod tele plázát kiürítve, de szíved üres, gondolkozz el…
Mi kell a boldogságodhoz? Kitől várod a boldogságod? Idegentől, baráttól, munkádtól, párodtól, vásárlástól??
És ha minden megvan, mégis miért nem vagy boldog? Kérdezted-e már magadtól? Tudod-e mi az hogy, boldog? Felismered a boldogságot?
Ültél-e már le napsütötte padra, szemet lehunyva… madárcsicsergést hallgatva? Mit éreztél akkor? Békét? Nyugalmat? …hunyd be a szemed…és emlékezz…
Ettél-e már teli szájjal kacagva, odaégett palacsintafoszlányt? Mit éreztél akkor? Teljességet? Melegséget?…hunyd be a szemed és emlékezz…
Érezted-e a leheletét bőrödőn, kuncogását a hasadon? Mit éreztél akkor? Szenvedélyt? Hálát? Forróságot?….hunyd be a szemed és emlékezz…
Emlékezz, és gyüjtsd bokrétába hány meg hány boldogság létezik, hány meg hányszor voltál Boldog….és nem is tudtad..hogy mi is az hogy Boldog 😉❤
A boldogság nem egy cél ahová el kell jutni…a boldogság ott van folyamatosan…csak észre kell venni, élvezni a megélését. És értékelni ❤
Szép napot Világ 😊❤

Feltételes tisztelet?

20181207_182805.jpg

Sose tetszett az olyan beszélgetés ami azzal kezdődik hogy megkérdik mit dolgozol 🤔 vagy hova jártál suliba. Fura, de engem ez érdekel legkevésbé. Emberek hajlamosak mérlegre tenni azt hogy mekkora tisztelettel legyenek a másik iránt. És kell nekik az infó ….hogy rangsorolni tudják a másikat….aszerint hogy mit dolgoznak, melyik rangos intézménybe tanultak. Olyan mintha az amit dolgozol meghatározná azt, aki vagy, ami vagy. Támpontot adna ahhoz amihez alapból nem kell támpont, vagy szempont. Láttam már csodállatot felcsillanni ember szemében ha véletlenül szóba került a munkám, láttam irigységet, és volt aki elnézően mosolygott, szánakozva hogy nekem csak ennyi jutott 😂
Tévedés. Ó de mekkora! Mérlegre tenni a tisztelet mértékét. Mintha nem járna mindenkinek. Ugyanannyi!! Nem vagyuk se többek, se kevesebbek mint a másik! Talán nem pucéron születik mindenki? Nem vagyunk mi mind, Emberek?
Puszta emberi létünk, egyediségünk, lángoló lelkünk, szeretetünk, odaadásunk, segítségünk, választott munkánk, otthonunk melege, kezünk símogatása, asztalra tett finom leves íze, emberi létünk kevesebbet érne…kevesebb tiszteletet érdemelne ha….? Vagy többet hogy ha …?

Voltál?

FB_IMG_1541067391604

Gondoltál már vissza? Hány olyan pillanatod volt idén amikor szerelmes voltál? 😇🤔😉😊
Tudod….az a fullextratelítettérzés amikor minden kerek, szép az élet, és egyszerűen jó a létezés? Néztél-e idén párodra úgy hogy szerelmes vagy? Mármint belé 😜😂😉 …ismét, éppúgy mint régen? Álltál meg egy pillanatra arra gondolva hogy ez jobb mint ezer Karácsony? Nincs hurka, nincs májas, bejgli és hájas….”csak” az érzés…úgy, önmagában.  Ismertél meg új embert aki röpke pillanatra elvette az eszed?… Mond, voltál-e már idén szerelmes? Sorokat olvasva, … akartad-e hogy a főhős hús vér, és igazi legyen? Élvezted a szívdobogást, rózsaszín felhőt, szélvészkisasszony szeretőt? Néztél gyereked anyjára úgy hogy szíved csordultig? Tele. Vele! Szeretkeztél érintés nélkül, szeme tükrében megtalálva önmagad? Mosolyogtál csókba elveszve? Szemet lehunyva láttad őt majdani gyerekeddel? Ráncos kezét fogva, szürkévé fakult kék szemében láttad-e újból a pajkos kislányt aki egykoron volt, és tudod….még mindig ott van ❤ Mosolyogtál? Szerelmesen?

Angyali Emberek❤

FB_IMG_1541067251558

Lehet ám panaszkodni…sokmindenre, és sokmindenkire..
Hogy csomagoláspárti generációk tapossák manapság a Földet? Igen. Szemfényvesztő, álságos cicomák mögé rejtett, sérült lelkek színjátéka? Igen. Az üresség parodiája, lelki igénytelenség netovábbja? Igen. Képmutató, megoldást máshonnan váró, akaratgyenge, zabagépek, sáskahadak? Igen. És még mi minden….vagy..talán mégsem?….
Lehet hogy mégsem….nem egészen 😊 Mert a sok cicomán, műfényen és rohanó tömegen túl ott van az emberekben az éhség… a Szeretet éhség, az adni és segíteni, és ott lenni, és felemelni, és símogatni, megölelni, és ételt főzni hajléktalannak, adományt gyűjteni, meleg teát osztani, öreg bácsinak fát vágni féle Angyali Emberek. Ott vannak. Léteznek!! Azok akik millió hibákkal, gondokkal, gyarló létükkel megbírkozva maradnak mégis Emberek.
Emberek!! Akikben ott lángol az akarat, a remény…..hogy lehetnek ők “csak” cseppjei az emberiség óceánjának….de ha sok cseppet összeadod lehet még építeni belőle bazinagy Szeretet Áradatot ❤
Vannak még Angyali Emberek, Emberi Angyalok ❤👼

Azt hinnéd..

20180823_200401

Azt hinnéd hogy nincs válasz. Hogy vannak kérdések amikre nincs válasz. Legalábbis úgy gondoljuk hogy nincs válasz…csak mert nem akkor és nem attól érkezik amikor és akitől szeretnénk. De kérdés nem marad válaszolatlanul. Előbb vagy utóbb, néha így, néha úgy, de eljön.
Azt hinnéd te mindig csak adsz. Figyelmet, szeretetet, pénzt, időt, türelmet, mosolyt, segítő kezet. Azt hinnéd hogy csak adsz, és soha nem kapsz. Hogy csak egyedül te adsz, más meg csak elvesz. Mindig. Mindent. De az igazság az hogy ha adsz, akkor viszont is kapod. Lehet nem onnan ahová adtál, nem úgy ahogy gondolnád, vagy akarnád …de mindig visszakapod mindazt amit adtál ! Máshogy, máshogyan, mástól. 😊❤
Azt hinnéd hogy elfelejtettek, hogy lapoztak a könyvben és hátrahagytak. Ott hagyva téged a sorok között, elvészve. De az igazság az hogy évek telhetnek el úgy hogy a neved se említik, aztán egyszercsak előkerül egy jó kis sztori, egy fotóalbum, és mesélnek. Rólad is. És örülnek, hogy voltál. És tudod mi az érdekes a sorok között? Hogy habár megfakult annak emléke hogy piros vagy bézs volt a pulcsi, de pontosan tudni milyen volt az illat, az ölelés, a hang…a mosoly és a nevetés. És lehet hogy mindenki lapozza élete lapjait, úgy ahogy jómagad is, az emberek jönnek, maradnak egy darabig… néha csak rövidet, mások meg éveket, de minden fejezet, minden oldal része az életnek…és nincs olyan hogy elfelejtett! ❤

Egészen

20161008_224510.jpg

Álltál már meg szoba közepén? Háttal a tükörnek szembenézve önmagaddal? A rohanás közepedte, volt már hogy megtorpantál? Egy szössznyi időre megkeresni magadat? Mintha poros pince kacatai között elrejtve keresnéd… Csak úgy…hogy tudd odabennt legmélyen, bizony, ott vagy még. És csak egy pillanatra megöleled önmagad, lehunyt szemmel ízleled mindazt aki vagy. Átjárja minden sejted az érzés, ami már-már remény…. “nemsokára” ígéred ismét és…. és mész, mész is mint a szélvész. Teszel veszel, örülsz, borulsz …és odabent, magadban legbelül tudod.. hogy vár valaki. Türelmesen. Hogy néhanapján meg-meg állj és ismét megöleld…ismét megígérd… hogy aztán ismét félretedd…hogy majd legközelebb…majd tényleg megtedd…hogy nem rejted el, magadhoz öleled jóó szorosan … soha többé el ne szakadjon tőled…és ki mered vinni őt a napra. Bátran mosolyogva. Megmutatni önmagadat úgy egészen, pincéből előhozott részeddel együtt…nem csonkán, nem sután. Egészen.