Dinnyeélet

20190424_064542.jpg

A dinnye jutott eszembe😁🍉 Aki ismer annak most fülig érhet a szája. Ha szezonja van eltűnik belőlem a mértékletesség és nincs akkora dinnye amit ne tudnék rekord időn belül elpusztítani, a veséim meg túlóráznak rendesen 😂 Viszont minden mohóságom ellenére a legjobb falatot utoljára szoktam hagyni…hogy ízének utolsó emléke a legjobb legyen❤ Az életben ritkán esik meg hogy az utolsó falat legyen a legjobb. Nincs két egyforma időszak, mint egy dinnye…aminek nincs két egyforma falatkája…úgy napjaink is mindig meglepetést tartogatnak. A különbség hogy az élet dinnyéjét sokkal mohóbban esszük és ritkán esik meg hogy ne együk meg a legjobb falatokat elsőként 🤔😇…a végére meg mi marad? Cuppogni a maradékon…

Célirány

20170222_204409.jpg

Vannak napok amikhez érkezni kell. És nagyonis tudod mikor esik meg. A változás. Benned. Miközben elméd kétségbeesetten keresi a hogyanokat, és minden cselt bevet hogy jól összezavarjon, csapongva igyekszik arra késztetni hogy megytegyél egy-egy lépést…aztán még egyet, bármerre, valamerre! Addig lelked a pillanatra várva hátra húzodik picit…elcsendesítve elméd körül minden mást- szíved, légzésed, szavaid és mozgásod- amíg meg nem érkezik a válasz, mutatva az irányt. Lelked adja majd azt a zsigeri, bizsergető érzést amikor formát önt a Cél, és tudod most már tudsz lépni, van irány, van “miért”! Megszeretsz embereket…egyesek csak átutazók, és vannak akik egy időre sátrat vertek életedben…aztán mind mind tovább mennek. Ugyanúgy jómagad is tovább mész…amint előtted van az irány..és a Cél!

Naplójegyzet’19tavasz

20190421_170727.jpg

Vállalom…nem vagyok “abból” a kemény fából faragva. Nem úgy és nem abban a formában ahogyan a mai világ azt megkívánja. Inkább az a fajta, amibe ha villám csap….perzselt sebén új hajtás fakad. Nem kérek elnézést lágyan körülölelő szeretetemért, amíg látom, érzem éheznek rá kiknek adom én. És elveszik. A cseppeket. Erős páncélzatuk résein írként csepegtetem beléjük a lelkem. Érzem….tudom nem lenne jó ha mindezt én is elrejtem. Tőlük…akik hangtalanul szeretnek. És ilyennek szeretnek engem! Nem kérek elnezést azért aki vagyok. Távolságban élek, nyüzsgő élettől elzárva és mégis sokkal nyitottabban mint azt más félelem nélkül vállalná. Ti meg odakint rohantok, mindenetek megosztva…lelketek súlyos lakat alatt tartva. Értem. És megértem. Vagyok…ami és mást nem kell tenned mint megvédened. Hogy ne kérgesedjek. Szerethessek. Szerethesselek. Hagyj meg ilyennek!

Eperszemcse

20190420_063955.jpg

A nem tudom nem fáj dologban…van igazság. Annyira parányiak vagyunk mint porszem, annyi de annyi minden történik amiről fogalmunk nincs…és nem zavar, nincs hatással hangulatunkra, érzéseinkre, gondolkodásunkra, életünkre. Fájni csak az tud ami hatással van ránk. Ha akarunk de nem lehet. Ha adnak aztán elvesznek. Ha megmutatnak aztán elrejtenek. Ha sose ettél epret, nem ízlelted soha szemcsésen zamatos édes ízét, hogy tudd ízlik vagy sem, úgy az eper nem jelent semmit, hiánya nem okoz fájdalmat. Ha sose érezted milyen a szabad akarat…úgy nem hiányzik… Ha nem tapasztalod meg milyen íze van az életnek, az érzelmeknek, a sikernek, szenvedélynek…békés tudatlanság bűvkörében élsz mint halacska a díszpalackban….ki sose látta a tengert! De ha kostolót kapsz belőle..elkezd hiányozni és nyugtalanul keresed az ízét…újra meg újra.

Félszavak

20190419_070738.jpg

Van akivel semmilyen általam beszélt nyelven nem tudok úgy komunikálni hogy azt értse amit szeretnék. És van aki félszavaim negyedéből is megért és elfogad. Nem kell egyet érteni mindig. Nem kell bólógatva helyeselni mindig. Én se teszem. Néha meg elég egyszerűen nézni és élvezni a másik jelenlétét és hagyni hogy beszéljen…és mosolyogsz…és jól vagy csupán azért mert hallhatod a hangját, láthatod és érezheted közelségét. És idővel rájössz hogy az élet kuszaságaiban vannak akik ugyanúgy mosolyognak ha hallják a hangod… megnyugodnak ha látnak és feltöltődnek ha éreznek téged akár egy napig, pár óráig, néhány percig…ami épp elég ahhoz hogy ismét belevessék magukat az élet mókuskerekébe…

Mályvacukor

20170422_205101.jpg

Lágyan puhának lenni… Az élet próbál arra tanítani hogy megkövesedjek…de a puhaság mindig meglágyítja szílánkosan éles, sebeket ejtő keményedéseket! Puha vagyok mint a zselés párna…úgy olvadok emberek köré mint mályvacukor, az élet lángjaiban karamellpáncélt alkotva tompítom életük nehézségeit. Puha vagyok…és lelkem puhasága a legerősebb fegyverem egy olyan világban ahol lelkeket összetörni, szíveket megcsonkítani, elméket kimosni szokás. Miközben próbálsz megoldást találni egy férfiassá vált világban, lelked mélyén semmi másra nem vágysz mint kiegyensúlyozottságra. Biztonságra és feltétel nélküli szeretetre. Időnként megengedni magadnak hogy gyenge legyél. Hogy nő lehessél. Hogy biztonságba érezd magad annyira…hogy nehézzé vált karamell páncéljaidat letedd és nem csak percekre. Hogy elhidd számíthatsz Rá, hogy megvéd bármi rossztól. Hogy tudjál hinni….és nem csak a templomban. Hogy békésen, boldog nőként lehess puha édes mályvacukor ❤

Elvárások hálója

20190415_061243.jpg

Különböző elvárások észrevétlenül hálózzák be az életünket, sokszor megkeserítve azt. Ha olyan, számunkra természetes vonásokkal, tudással és érzelmekkel ruházzuk fel az embereket mint amivel mi magunk rendelkezünk, akkor csalódasok sorozatának tesszük ki magunkat. Mindenki lehet zseni és ostoba ugyanazon a napon belül, sőt ugyanazon egy óra leforgása alatt. Mindenki tud gyengéd és kegyetlen lenni ugyanazon helyzeten belül, zseniálisan lenyügöző mindabban amit szeret és amibe kiteljesedni tud, és megdöbbentően ostoba bármi olyan dologgal kapcsolatban amiben nem találja meg a lényeget, amivel nem bír azonosulni, amelyhez érzelmileg nem tud kapcsolódni. Mindenkinek vannak gyenge pontjai és erősségei amit el kell tudni fogadni. Mindünknek van egy története, motivációja, és érzelmek amelyek hatással vannak mindarra amit teszünk vagy mondunk. Csalódásokat elkerülendően jó tudni mikor mibe mekkora elvárást fektessünk, mert a lényeg az hogy Te hogyan éled és reagálod majd le magadban a történteket.