Hasztalan lét? Nincs olyan!

FB_IMG_1541067507588

A tágyakat használni az embereket szeretni kell.
Azt hiszem mindennek és mindenkinek van egy oka amiért létezik. Semmi sincs csak azért hogy legyen. Hasztalanul. Minden tárgynak megvan a célja, minden állatnak megvan a szerepe és minden embernek megvan a rendeltetése. És mindezeket összekötő energia, a Szeretet.
A ruhának az a dolga hogy viselve legyen. A tárgyak amik körülvesznek akkor boldogok ha betöltik azt a szerepet amiért alkotva lettek. Nem hinném hogy egy gyönyörű ruhadarab attól lenne boldog ha a sötét szekrénybe zárva folyton a holnapot várja, az alkalmat hogy végre viselve legyen. Persze a szekrénybe szép, és tiszta és szakadásmentes marad. Tökéletes, egy ideig. Aztán telnek az évek és változik a divat, változik minden, csak ő marad hasztalanul mindig ugyanaz. És lassan elkezd nem annyira szép lenni, régimódi ócska darab amit már nem érdemes felvenni , pláné nem tartogatni. A gumija is töredezett, a pántja kissé megnyúlt, hajlatába talán moly költözött, és szomorú arccal hunyorít az emberre mikor végre a szekrényajtó kitárult. És tudja, bánatosan belenyugodva, elfogadva sanyarú sorsát, hogy a kukába végzi majd, szomorúan, elhagyatottan, kihasználatlan, boldogtalanul.
A tárgyak arra valóak hogy használva legyenek. Akkor boldogok ha teljes életet élnek, és tudják hogy létüknek különböző szakaszai lesznek, és örülnek mindennek. Mert habár foltosak, kinyúltak, kissé töröttek, és lyukasak, elhasználtak, öregek lesznek mire eljön a vég. Mégis boldogok. Mert utolsó pillanataikban életükre visszatekintve elégedettek, mert azt tették amiért alkotva voltak. A kenyérpirító mosolyogva őrzi a család reggeleinek meghitt pillanatait, a kasmír pulcsi még érzi a gazdi kedvenc parfümjének illatát amit első randin használt, a törött fülü bögre minden pórusában a reggeli kávék ízét viszi magával. Mosolyogva.
Az ember dolga hogy szeressen és szeretve legyen. Egyszerűségében és nagyszerűségében. Hogy keze símogató, hangja bátorító, ölelése megnyugtató, szavaiban mértéktartó, szeretetet adó és szeretetet elfogadó. Szemébe ott rejtőzzön a végtelenség ígérete, a szeretet teljessége.

A szelet meséje

FB_IMG_1537901562015

Ott van. Most is..és hagyod…hogy történjen aaa….nem is tudod mi?
Hogy szinte soha nem volt pontos képed arról ami történik, csak annyit tudtál hogy érzed, nagyon van valami és valahogy nem kerek. A történet. Hogy sántít valami, de rohadtul, és nem tudod hogy mi? Hogy hiányzik egy szelet, a tortából. Hogy újra meg újra eltávolodsz a dologtól, olyan messze mész amennyire csak tudsz, mert a józan ész azt diktálja. Eltávolodsz, remélve hogy tiszábban látsz. És csinálod a dolgod, mosolyogsz, terveket szősz, teszel-veszel, összezuhansz, elesel, és felállsz, és jól van minden úgy ahogy van.
Aztán van egy pont …éjjel egykor…hogy azon kapod magad hogy gondolatba máshol jársz. Ismét. Basszus, hogy még mindig!! Agyad épp diát vetít a szívednek, és a lelkednek és az összes sejtednek. És persze, tudod hogy van amit jobb nem tudni, és van amit jobb nem akarni, van amit jobb nem szeretni, csak egyszerűen haladni tovább. Tudod hogy erős vagy és jó vagy meg bla..bla..bla. És persze hogy megértesz, sokmindent, sokmindenkit.  Azt is érted miért nem beszélsz valamiről. Nem beszélsz soha. És igyekszel. Elfogadni. Mindenkire gondolni. Tekintettel lenni.
Aztán ott van az az izé, a megérzés, az Érzés, ami piszkál…ami meglepően akaratos, és lássuk be…hogy kitartó, és ami nem hagyja hogy csak úgy elfeledd, letedd, eltedd, hátra hagyd. És újra meg újra arra késztet hogy jelen maradj, visszakanyarodj, visszamennj, ismét kérdezz, ismét jelezd, ismét akard! És ismét hagynád hogy történjen, még egy lépés…újra meg újra. Közelebb. Majd legközelebb. Még közelebb. Egyszercsak kerek lesz. És tiszta lesz. A történet.

A 13

20170423_191054.jpg

13 voltam 😊
Ti ezt nem értitek…de én most mosolygok csak… mert 13 😊
Konfirmálásomkor ezeket a sorokat írta nekem útravalóul a papbácsi:
” 13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Máté evangéliuma 7: 13 -14 ”
Akkor nem nagyon értettem mit is kaptam, és életem során mit is kezdhetek majd ezekkel a sorokkal. Azt azért éreztem hogy erővel bírnak.
Mindig is tudtam hogy jónak kell lennem, hogy jó szeretnék lenni. Nem a matekban vagy szépírásban, vagy a távolsági futásban. Jó akartam lenni emberi létemben, jó lenni szeretetben.
Azóta sokszor eszembe jutott ez a két mondat. És életem minden egyes mérföldkövénél egyre tisztább az üzenete. És minél tovább haladok, annál tisztábban érzem hogy a szorosabbik kaput választottam, és a keskenyebbik utat járom…
Azt hogy, hogyan és mikor, hova érkezek majd, még nem tudom. De érzem és tudom, az én utamat járom, saját ösvényemet én taposom.
És lehet párszor még eltévedek és nem látom a fától az erdőt, máskor meg beragadok a mocsárba, szakadék szélére sodorom magam, hogy aztán ismét szárnyaljak és színes buborékként szórjam szét mindazt ami vagyok…és adok…adok, mert van, mert ahogy adok úgy kapok is….és adok ismét…hogy kaphassak❤

Kütyüvilág

FB_IMG_1537901535439

Én se vagyok jobb. Én se tudom azt mondani magamról hogy nem szippantott be… a kütyü. Azt hiszem a mi generációnk az utolsó aki megismerhette milyen volt a a kütyümentes  állapot. Mikor a szobafogság büntetésnek számított, és a nyári szünet a szabadságról, és a találd fel önmagadat-ról szólt. A legnagyobb élmény hogy  magunk mehettünk a folyóra fürödni, és hogy nem kellett a házban dekkolni. Horzsolások, törött csontok, nyaklevesek árán megtanultuk, hogy szavunkat betartsuk! Hogy erős nem megy neki gyengének, és falazunk ha valaki  lelécelt, hogy kicsik kezét megfogjuk, lányt hátra nem hagyunk. Levelet még  kézzel írták, postás érkezését a nénik várták😁 A telefon ritka kincs, jobb volt annak kinek nincs 😂
Generációk. Okosék úgy kezdték hogy szépen kipipálták az ábécé utolsó betűit 😂 A hetvenes években születtek az X-ek, ők a Nomádok, 80-90-es évek hozták a Hősöket, ők az Y-ok,  aztán a 2000-es évek a Z generációt szülték, akik a Művészek lennének 🤔 Azt hogy a 2010 után születetteket Alfák generációjának nevezik csak annak tudom be hogy elfogyott az ábécé 😂  Az hogy mennyire alfák még majd kiderül 😉
Soha ekkora hatalommal és szabadsággal nem bírt az emberi komunikáció mint manapság. Mégis kevésnek bizonyult az ember akarata és józan esze ahhoz, hogy egyensúlyba tudjon maradni. Ezidáig soha nem volt az emberiségnek ekkora eszköztára arra hogy kapcsolatot teremtsen. Hogy nincs határ, nincs akadály, a világ bámely szegletébe élők napi kapcsolatba tudnak lenni. Szinte fel se fogják sokan hogy ez mekkora csodának számít. Ha értékelni tudnánk akkor nem hagynánk hogy rombolni is tudjon. Nem hagynánk azt, hogy ezek az eszközök ahelyett hogy összehoznának, inkább szétválasszanak. Ha mernénk kütyüjeinket arra használni amire valóak, és nem bújnánk az időhiány fodros szoknyája mögé…akkor … ….akkor talán érkezne váratlanul egy-egy “eszembe jutottál, mizu? ” vagy “épp most mesélem hogy annó mikor a…” vagy bármiféle banális kis semmiségek amik összekötnének, mosolyt csalnának, melegséget hoznának….kapcsolatot teremtenének.
Ha személyes kapcsolatainkra, személyes találkozásoknak is annyi időt szánnánk mint virtuális világunknak. Ha tisztelnénk az együtt töltött időt, és a másik személyes jelenlétét, az lenne az igazi emberi tisztelet és viselkedés ahhoz hogy ne váljon mindenki valami lélektelen zombivá.

Legyen szép napunk 😊

Én. Te. Ő.

20180510_220101.jpg

“Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.” (Pál Feri)
Felismerni ezeket az önromboló mondatokat, amiket az évek során magunkévá tettük és kiiktatni őket nem egyszerű. Nincs tankönyv hozzá. Csak sok-sok munka. Utazás, odabenntre, önmagunkhoz.
Az élethez sokminden szükséges amit tankönyvből nem tanulni meg.
Előszöris kellesz Te magad. Hogy elkezd. Hogy elindulj saját utadon. Hogy leszakadj. Vagy ott maradj. Hogy megízleld. Hogy elessél. Hogy fel állj. Hogy kezet fogj. Hogy választ adj. Hogy szembenézz. Hogy tükörbe nézz.
Szenvedély kell. Bámit csinálsz, csináld egész szívvel! Bárhol vagy, légy ott egészen. Legfőképpen a jelenbe. Ha szeretnek, fogadd el, ha szeretsz akkor engedd be. Égesd meg magad. Egyszer. Kétszer…akárhányszor.
Kell még némi “hit” is a jóhoz. Hinni önmagadba, a reggeli napsütésbe, a forró kávédba, de leginkább abba hogy vagy. Itt vagy. Most vagy. És megcsinálod. Hinned kell saját ösztöneidben.
És kell egy rendszer. Saját rendszer. Amibe Te kiigazodsz. Csak a te rendszered.
És nagyon de nagyon kell hogy legyen célod!  Célok nélkül csak sodródás az egész. Szabadesés …az ismeretlenbe. Vakon futás az elveszettségbe.

És nagyon de nagyon kell hogy ne hidd el mindazt a sok rosszat amit olyan emberek mondtak neked, akik nem ismerték fel benned mindazt a jót, a sokat, és mindazt az egyediséget ami Te magad Vagy!!

Gondolatok. Hétfőre. Is.😉

20180803_112049

Számolni kéne. A jó dolgokat. Este lefekvéskor összetenni a két kezet és hálát adni, minden jónak ami aznap történt. Mert olyan nincs hogy semmi jó nem történt. Csak hagynod kell a lelked csicseregjen és szíved daloljon, ne az agyad kárrogjon. Mert kárrog, folyton. És túlagyal mindent. Hogy pillanatok alatt képes eljuttatni a pokol legmélyebb bugyraiba. És elhiteti veled hogy benned van a hiba, hogy egyedül vagy, hogy mellőzve, megtagadva, kitagadva, megcsalva, becsapva meg miegymás vagy.  Hogy kevesebb vagy, hogy félned kell, haragudnod kell, sietned kell, hogy most rögtön tudnod kell, hallgatnod kell, és mindenféle más cukiságot összehord neked secc perc alatt a kis alattomos. Olyan dolgokkal súlyt amik sokszor nem is a tieid. Vedd észre, és söpörd félre.
Nagytakarítást kellene végezni az elménkben is néhanapján, nem csak az otthonunkban. Lomtalanítani. Helyet adni az újnak, a szépnek és tisztának, az igazi Én-nek. Hogy gondolataid között barangolva jól érezd magad, hogy szeress magad lenni, szeress otthon lenni, Önmagadban 😍
Mert mindig dönthetsz úgy hogy ketrecbe zárod a rossz gondolatokat, ott aztán garázdálkodjanak ahogy akarnak. És szabadjára engedheted a tiszta józan eszed, a szíved, és hallgatni fogod dalaidat. Saját szinfóniádat 😊❤

Bízalom

FB_IMG_1537901629043

Férfi, neked én Nő vagyok. Nem kislány. És nem anya.
….. Nő. Érzelmek kaleidoszkópja.
Imádtok minket, és rettegtek tőlünk. Keresitek azt az Egyet akitől megkapjátok mindazt amit szeretnétek. És ha megvan, megnyugodtok, elmerültök, és leengeditek a falaitok, látni engeditek igazi önmagatok. És boldogok vagytok. És feloldódtok, sebezhetővé váltok, kicsit kiszolgáltatottá váltok. És megijedtek. És eltaszítjátok a Nőt aki ezt a kettős érzést kelti bennetek. Mert a ferfinak nem komfortos  ha sebezhető. És hiányzik…..
Nő, neked én Férfi vagyok. Nem kisfiú. És nem apa.
….Férfi. Érzelmek labirintusa.
Imádtok minket és rettegteg tőlünk. Keresitek az egyetlent akitől megkapjátok mindazt amit szeretnétek. És ha megvan, megnyugodtok, elmerültök, kivirultok, leengeditek falaitok, látni engeditek igazi Önmagatok. És boldogok vagytok. És sebezhetőek. És mertek gyengébbek lenni. Aztán megijedtek. És eltaszítjátok a Ferfit. Mert féltek. És bizonytalanok lesztek. Mert a nőnek nem komfortos ha sebezhető. És hiányzik…
A bizalom.
Ha szeretünk, de nem bízunk, akkor valójában nem szeretünk. Sem önmagunkat sem a másikat. Mert ha szeretünk akkor van bátorságunk sebezhetővé válni. Szívünk darabját a másik kezébe adni. Erőt adni a másiknak. És bízni. Bízni abban aki vagy és elég erősnek lenni hogy megbízz a másikba. Tévhit hogy ha szeretünk valakit akkor az illető lesz a gyenge pontunk. Mert ha időt adunk, és bízalmat szavazunk, idővel rajövünk hogy ez mennyire nem így van. Ha van merszed szövetséget kötni a másikkal, és teljesen ott lenni, szabadon megélni az érzéseidet, adsz időt megismerni a másikat, a megyek, hogy jöhessek…Hozzád. Vagyok szabadon Én, hogy te is szabadon lehessél Te, önmagad. Amikor bízol magadban, bízol a másikban és abban a titkos szövetségben amely kettőtöké, ahol a szabályok tiszták és szilárdak. Mert mindennek az alapja a Bízalom. Mert szeretem magam. És szeretlek téged. És bízok magamban. És bízok benned. És elfogadom erősséged és gyengeséged, mert elfogadod erősségem és gyengeségem.