Szülőotthonom az ereimben

fb_img_1535580527751

Erdélyi lány vagyok❤
Ereimbe csordogál mindazon népek vére akik szeretni tudták egymást a Kárpát medencében. Tisztelni. Együtt élni.
Gyökértelenségem vitatni gondolnád. Akarnád? Tennéd? Elhinnéd? Volt idő hogy jómagam is majdnem elhittem, hogy ha már útra keltem akkor gyökértelen lettem.
Aztán ott találom magam…hogy dolgozok….a múltban….hogy megértsem a jelent…és könnyebbé tegyem a jövőt. Mindezt úgy, hogy igyekszek…. megélni a jelent, a mostat, az összes csodájával együtt.
Vissza vissza lépegetve, földre térdelve gyomlálgatok régi emlékeket, kapálgatok hogy lazítsam a helyenként folytogató földet, korhadt ősrégi részeket eltakarítok,….vastag erek közt keresek rejtőzködő sorsokat. Néha a kőkemény, csontszáraz föld akadályoz, máskor az a mocsaras és ingóványos. Egyszer mélységes…másszor magasságos. Mosolygok…és felsóhajtok akárhányszor felismerem anyagát….annak amit ápolgatok. Gyökér ez itt, “semmi” más!!! Cifra ám, és jóó mélyen a földben eredező. Helyenként sérült, máshol meg gyógyult. Távolba nyúló…vastag ütőerek anyaföldbe mélyedten kapcsolódnak hálóként futó erekkel… meg hajszálerekkel, bennük élő ősökkel. Erek amelyek oly mélyről isszák az életet, ahol a Kárpátok friss forrása ered, és oly táplálóan teltek szeretettel… mint az anyai mell, tejjel.
Lombkoronának egy ága vagyok csupán. Nem törékeny….hajlékony ám, nem félős, hanem bátor, emelt fővel mehetek közel és távol. Nézhetek mélyre vissza hogy tanuljak, és tudjam, majd ha magasban vagyok, tisztán látok! Látom ezeket a meggyötört de erős gyökereket…Látom és érzem őket. És soha nem hiszem el azt hogy gyökértelen, szél sodorta vagyok!!!
Erdélyi lány vagyok ❤

Csak lassan…

received_577495666032706

Okkal történnek dolgok!! És nem lehet siettetni. Semmit! És senkit! Mindenki a maga tempójában halad. Mert van aki nagyon céltudatos, és karizmatikus és halad mint egy jégtörő a Déli sarkkörön és van más aki időnként meg megáll felhőkben állat formákat keresni 😇 Mindenki halad, más más irányba, más és más célok felé, más más múlttal, más a batyúban rejlő hamuban sült pogácsa. Nincs kettő ugyanolyan.
Mindennek meg kell adni az időt. Sebre kencét találni, összetört szívet helyre tákolni, rossz emléket felidézni, kibeszélni, megemészteni, elengedni…meggyógyulni.
Az emberek ha a gyogyulásról beszélnek, abban reménykednek hogy a gyógyulás során az idő kereke is vissza fordítható, és minden visszatér a betegség, trauma, veszteség előtti állapothoz, a régi önmagához. De nincs olyan hogy  visszaút. Mert a nehézséget nem azért kapjuk hogy ugyanolyanok maradjunk. Mert dolgunk van, önmagunkkal és a világgal. Mert minden egyes nappal jobbnak, erősebbnek, bátrabbnak, nyiltabbnak, befogadóbbnak, bölcsebbnek és alázatosabbnak, szeretettel telítettnek kell lenni. Mert az életben maradás ezt igényli! Nem csak egyszerűen túl teszik magukat egy egy helyzeten, hanem legtöbbször a poklot megjárva, újrateremtik önmagukat ❤

Igazmondás

fb_img_1541067430705

Nem mindig figyel az ember arra amit ösztönösen megérez. Mert siet vagy kényelmesebb, néha meg egyszerűen struccpolitika. Az is sokszor bejátszik hogy, jobb nem tudomást venni.. De attól még meg szoktuk érezni. A hazugságot. Van az a fura érzés, ami végigfut a hátadon, és arra késztet hogy mély levegőt vegyél és kihúzd magad. És tudod. Aztán mégis megesik…hogy hagyod…folyni. Meg lefuttatsz magadba millió verziót a hogyan is kéne másképp reagálni. Meg lássuk be…néha annyira de annyira szeretnéd igaznak hinni…a valótlant.
Van ami felett jobb szemet hunyni. Ártalmatlan, nem életbevágó dolgokban. Aztán egyszercsak leülni, nyugiba elbeszélgetni, és rendezni a sorokat. Csak úgy…miheztartás végett, megtisztítani a lapokat, tudva azt hogy a hazugság nem más mint tiszteletlenség, minden irányba. Hogy a humbuk, a gurítás, az éretlen ember legelső eszköze, és megtanulni azt hogy mennyire felesleges, értelmetlen agresszió.
Megesik hogy passzivan hagyjuk. Megvan rá mindig az ok hogy miért hagyjuk. Néha azért mert nem állunk készen egy konfliktusra, néha azért mert megvárjuk hogy meddig, hogyan…mikor jön el az ideje. Az igazságnak. Mert mindig eljön. És kell az igyekezet, megérteni, és kell az igyekezet elfogadni, hogy annyi választási lehetőség közül miért nem az egyenes út, a tiszta szó és nem a tisztelet volt akkor éppen porondon. És  kivárod.
Hogy szemedbe nézzen!

Csakmert…már megint😉

fb_img_1537901620573

Lerágott csont…és mégis újra meg újra lehet rajta nyammogni, cuppogni. Lehet vitázni de nem érdemes, ebben a témában úgyik én nyerek 😉😊!! Azt azért tudni kell hogy ami van, azt mind magunk teremtjük. Jót is, rosszat is. Én is, Te is. Érdekes az, hogy teremtésben közreműködők nem ismerik a “negáció” fogalmát. Hogy amikor leteremted a gyereked hogy “ne egyél több édességet, meghízol tőle” olyan mintha parancsot adnál a teremtésnek ” egyél több édességet mert meghízol tőle” és a gyerek hízik, te meg rettegsz hogy Úristen mi lesz belőle és…a folyamat olyan mint egy bűvös kör 😎🤔 ugye-ugye? … Ha azt mondod ehetek bármikor bármit, úgysem hízok meg, akkor ezt teremted 🙂 …rá lehet fogni hogy pajzsmirigy alul-felül, kívül belül vagy akármi..de igazából egyszerű az egész mint a fakocka. C’est ça 😊 Minél több érzelem társul egy-egy kijelentésünkhöz annál nagyobb eséllyel válik valósággá. Félsz valamitől, rá gondolsz, sőt még hangosan ki is mondod? A kocka el van vetve….aztán csak bosszankodsz…hogy basszus meg az anyjuk..
Fodor Ákos híressé vált szavai jutnak eszembe ” 3 negatív szó: nincs semmi baj” miközben mondhatnánk azt is hogy “minden rendben van”. Mindkét esetben ugyanazt fejeztük ki csak egyikben csupa negatív kisugárzású szavakat használtunk a másikba meg pozitívakat. A különbség? Hogy mire hogy reagál az univerzum. Mit vonzunk be?

Élet. Leckék.

fb_img_1541067456333

A leckét meg kell tanulni! Na nem a paralelogrammákról szólo agyfárasztást, nem azt 😜😉 Hanem amit az Élet tanít, vagy tanítani próbál. Mert ha azon kapod magad hogy már megint ugyanaz történik, ismét hasonló a szitu, akkor ideje komolyan venned a dolgokat és elgondolkodni hogy mi is az amiről a lecke valójában szól! Elgondolkodni azon hogy Te miért nem vagy képes adott helyzetekben másképp viselkedni, megtanulni nemet mondani amikor tested lelked sikítja hogy “nem”, haragodat féken tartani, amikor érzed ezt a bilit nem most és nem itt, nem ezért kéne kiborítani. Az  Élet makacs! Ha valamiben változnunk kell, és fejlődni kellene, jobbnak lenni, másabbnak akkor újra meg újra teremti a dolgokat. Hogy elhidd jó vagy, és szerethető, hogy lehet nemet mondani, nem omlik be a tető, hogy vedd észre hogy minden érted történik, a fejlődésedet szolgálja, segítő, tanító, mindenki aki keresztezi utadat. Nincsenek véletlenek, és az égiek nagyon is jól tudják a dolgukat 🙂

Másba látni?

fb_img_1541067306303

Sokszor saját világunkban is úgy elveszünk mint egy jól kiépített labitintusban…ezért a másik ember megértése, elfogadása, szeretése, önzetlenséget és nyitottságot igényel. Bátorságot.
Nem lehet más fejébe látni, más érzelmeit teljesen megérteni, más viselkedésére mindig elfogadható magyarázatot találni. Egy-egy vélemény alkotásnál az emberek általában önmagukból indulnak ki. Az első szempont amihez egy helyzetben fordul az ember, az önmaga. Hogy adott szituációban ő mit tenne, mit mondana, mit miért csinálna. Hogy ha Ő teremt vagy kezdeményez egy adott helyzetet, mi lehet a motivációja. Vannak helyzetek amikor ez elég, és ennél a szintnél a legtöbben meg is állnak. De az élet sokszor azt igazolja hogy a dolgok ennél azért sokkal árnyaltabbak szoktak lenni. És a másik élete nem ugyanaz mint a miénk!
A másik ember fejével gondolkozni, vagy gondolatmenetét megérteni, tettei mögötti okokat jól értelmezni, érzelmi világát megismerni, ahhoz magunkat kicsit mellékvágányra kell tennünk. És lássuk be az “én” vagyok a központban érzést elengedni félelmetes dolog.
Gyorsan lefuttatni magadban mindazt amit tudsz a másikról..miértjeiről, hogyanjairól…ez mind mind hozzásegít ahhoz hogy jobban megértsük tetteit, szavait, és Ő magát. Ha nem ismerjük eléggé az illetőt akkor óvakodjunk a gyors vélemény alkotástól! És még mindig az “inkább kérdezzünk” mint “azt hiszem”-ezzünk a legjobb módja a másik megismerésének. Kérdezni arany! ❤😉😇😊

Csók

20190124_215820.jpg

Márait idézem : “Minden emberi csók (…) felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani.”
Minek hívják ezt a manapság oly divatos dolgot? Én selfiecsóknak neveztem el. A selfie az okés…én is szoktam a telefonom nyomkodni, kattintani ha kell ha nem 😎😂 Ami nehezen fér a fejembe inkább az, hogy csók közben emberek hogy tudnak mással is foglalkozni mint a Csók maga?! 🤔 Ha a fénykép a lényeg akkor nem vagy ott…nem vagy benne, csak egy elcsépelt emberi mozdulat…a hiányérzet, az üresség, a hamis és csonka megörökítése!!
A csók mindig is több volt mint ajkak találkozása! A csók beszél…a csók szikrát szór és vágyat szít, a csók kérdez…felel..ad és elvesz, akar és követel, körbeudvarol és felemel, agyat kikapcsol, szívet vágtára buzdít! A csókban táncra perdül két lélek ❤
Ezt fényképen megörökíteni nem lehet…csak az ürességet!!!