Mérleg

20170712_215246

Nem kell minden nap…de időnként mindenképp készíteni kell egy Én összegezést. Kell hogy mérlegre tedd hányszor voltál meggondolatlan, mikor beszéltél feleslegesen, hány terveddel haladtál előre, hányszor voltál gőgös, kegyetlen, önző, sebzett, magányos, zavart, hamis, haragos, igaz, gyengéd, kedves, önzetlen, nyers, őszinte, megértő, szeretnivaló, odaadó, óvó, szerető. Hogy lásd a jó és rossz egyensúlyát magadban. Ahogy élsz és gondolkodsz, ahogy cselekedsz mennyibe segített tegnapi énedhez képest jobb, értékesebb emberré válnod. Saját mércéd szerint elégedett vagy-e azzal az emberrel aki éppen vagy? El tudsz-e számolni tetteiddel, lelkiismereted rendben van? Vagy csöppet cafatokban visít néha? Kívánnál-e magad mellé egy olyan embert mint te magad vagy? Bíznál-e benne? Szeretni tudnád-e?

Nem “semmi”.

20190410_215929.jpg

A nő…zavart keltő jelenség, és nem tud “semmi” lenni. Mindig valami! Valami érzés, valami bizsergés, valami kíváncsiság, valami harag, valami kísértés, valami vonzás, valami taszítás, valami hallgatás, valami csacsogás, valami mélység, valami sekélyesség, valami sebezhetőség, valami báj, valami kacér, valami ártatlanság, valami süketség, valami illat, valami íz, valami sikoly, valami csábítás, valami számítás, valami őszinteség, valami menedék, valami színjáték, valami szerelem, valami erotika, valami szemérem, valami szeretet, valami rontás, valami gyűlölet, valami titok, valami seb, valami gyógyszer, valami ajzószer, valami símogatás, valami pofon, valami szenvedély…valami megfoghatatlan…ami nem tud semmi lenni!

Én világom

20190410_110217.jpg

“Mindenkinek joga van a saját világához.”(Szepes Mária). Naivnak, és elvontnak vagy bárminek bélyegezni bárkit is, tök kényelmes. Nincs azzal gond, csak kellően tiszteletlen, ahhoz hogy zavartnak tűnő fejjel nézek…de azért mosolygok. Elnézően. Ez az én világom. Jó ez a tudok de nem ítélkezek (legalábbis igyekszek🤔),…értek és elfogadok (akit akarok😉), látok, hallok és mögé is nézek a színfalnak (ha fontosnak tartom hogy tudjam mit rejt😎), hibázok és elbukok, kijavítok és felállok, buta módon bántok és bocsánatot kérek….jó ez a féle emberi lét. Mosolyt adok mikor pofont várnak, bízalmat szavazok pedig tudom símán bánthatnának. Kedves vagyok de olyan távol tartok embereket amennyi szükséges ahhoz hogy az aurájuk ne érintsen túl mélyen! Mert értem! Most már igen. És megérzem…

Hallgatólagos engedély

20161129_215839.jpg

Hipokráteszi gondolat…kellően igaz: “Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni azokat a dolgokat amik beteggé tették?” Ezt önmagunknak is fel kell tennünk…nap mint nap. Hogy mihez ragaszkodunk, mit miért hogyan hagyunk megtörténni életünkben. Merjük-e saját reakcióink miértjét őszintén keresni?
Soha semmi nem történt és nem történik az engedélyünk nélkül. A hallgatólagos engedély, ő itt a fő húnyó….a kus huncut 🙄 Engedélyt adunk a tiszteletlenségre…ha hallgatunk mikor az megesik. Engedélyt adunk a gúnyra mikor azt szó nélkül eltűrjük. Engedélyt adunk a megcsalásra ha afelett szemet hunyunk. Engedélyt adunk lelkünk megcsonkítására ha fáj, és nem jó de mégsem menekülünk. Engedélyt adunk arra hogy leértékeljenek, testünket kritizálják, lényünket becsméreljék…ha mi magunk nem szeretjük tükörképünk, nem értékeljünk önmagunkat. Engedélyt adunk sokmindenre ha nincs egészséges önbízalmunk. A lényegi kérdés mindig ugyanaz…MIÉRT adsz engedélyt? Mert félsz hogy egyedül maradsz? Mert jobb a rossz mint a senki? Mert még gyerekként elhitted és magadévá tetted hogy a hiba benned van? Mert szereted? Mert a pénz? Mert majd változik? Mert majd megszeret? Mert holnap rájön mennyire értékes vagy? Most épp nincs magánál…erről nem ő tehet!! Rossz napja volt? Mert…mert…mert!!!? Engedély megadva. Pofa befogva!

Lehet gyurma

20190408_060837.jpg

Ha alá fölé rendelkezés van, törvényszerűen egyensúlyvesztés történik, és fene megesz mindent. Egyik vagy másik lehet erősebb egyéniség, erősebb akaratú, nagyobb Én igényű. Ha mindkét félben megvan a kellő érzelmi intelligencia hogy ezt kezelni tudják akkor van esély! Amúgy meg kártyavár….kamu, szinte smafú. Egyensúlyt teremt a kölcsönös tisztelet, a szeretet, az őszinte komunikáció. Ha színre lép a félelem bármely formája…az már a halál csókja. Lehet gyurmázni egymáson, sőt kell is. De együtt gyurmázik két ember annak érdekében hogy a kapcsolatuk kiegyensúlyozott, békés legyen, és a szeretet jegyében éveken át éljen. Tudni, a szeretet nincs feltételhez kötve….felszabadultá teszi az embert. Könnyen tudsz szeretni, ha nem kell teljesen más lenned…mint aki vagy. Nem lehetsz egyoldalúan gyúrma…akiből itt ott lecsípünk egy-egy darabkát…akihez hozzá adunk ezt meg azt…mert úgy tetszetősebb az erősebb félnek. Lehet terelni egymást anélkül hogy irányítva lennénk. Időt igényelni, követelés és birtoklás nélkül. Lehet…sokmindent.

Lelkünk segélykiáltása

FB_IMG_1536449253051

Őszinteség nem az mikor nyersen tálaljuk akaratunkat. És nem akkor vagyunk kiegyensúlyozott emberek mikor sakkozgatva léptetjük múltunk elhibázott figuráit ide, oda…csak hogy időt nyerve kigondoljuk következö mozdulatunkat!
Futsz…reggel friss levegőjét harapva….mit érzel? És az megnyugtatja? Na…nem az elmédet, az ő figyelme mindennel elterelhető ami hazug és kényelmes! Amit érzel mond, megnyugtatja lelkedet? Eltünteti szemedből az űzött ürességet? A valóság nem az amit az elménk legyárt! Érzéseink és testünk jelzései sose céltalanok. És semmiképp nem feleslegesek. Üzenetet hordoznak, melyekre figyelni kell. A düh és harag, rávilágít arra hol vagyunk erőtlenek, sebzettek, és általuk kompenzáljuk az erő hiányát. A nyugtalanság mutatja hogy életünk mely része nincs egyensúlyban. Félünk és féltünk ha valamivel, valakivel törödünk. Csak figyelni kell a rezgésekre, érzésekre, testünk visszajelzéseire….és őszintén hinni, bízni akkor amikor feláll a szőr azon a bizonyos tarkón…..mert lelkünk kiált olyankor, visít….

Pengeélen táncolni

20190119_211952.jpg

Szerintem a tánc egyfajta rituálé mely segítségével két ember megismerheti egymást, felismerhetik a kettejük közös vagy ellentétes rezgéseit. A tánc beszél. Lehet kinyilatkozás, és előjáték. A táncot lehet elutasítani, vagy élvezni. Táncolsz az életben, nap mint nap. És vagy ellenállsz…vagy együtt mozogsz vele. Mindenkinek megvan a saját démonja. A kérdés az, hogyan táncolsz ha időnként felkér egy-egy keringőre. Mikor mered vállalni a táncot, megismerni a lépéseit és szemébe nézni. Mikor mered saját démonod megszelídíteni, elcsábítani, megszeretni?  Most már mosolyt csal arcomra az emlék😊 Megérkeztünk a nagy ismeretlenbe, én voltam az óvni való hímes tojás. Mindenki körülöttem jobban tudta mint azt én akkor ésszel felfogni tudtam…hogy ezt ha elbaltázom talán sose lesz erőm felállni, megismerni és megszeretni mindazt aki és ami vagyok. Hónapokkal később döbbentem rá milyen szinten pengeélen táncoltam. Akkor, ott, minden adott volt amit szeretet és gondoskodás adhatott ahhoz hogy erőre kapjak. Időt kaptam mindenre…Ömlött belőlem a rajz…megszállottan ürítettem lelkem a lapokra. És minden egyes vonallal, minden új színnel helyére került szívem egy-egy darabkája, lelkem-elmém egyensúlya. Tudok csendben lenni. És tudok egyedül lenni. Aztán ha alkalmam nyílik szófosásosnak lenni. Kicsit kettős ugye? Egy befelé is élő ember akinek időbe telt megszabni a határait a külvilággal szemben és a saját csendjével szemben is! Most már tudom mikor mentem ki magam ha már sok az ember, és egyértelműen érzem ha túl sokat vagyok elvonulva. Aztán lökök magamon egyet. Merek. Kilépni az árnyékból. Szeretek. Élni. Megszerettem. A magam életét élni. Lélegzetem megköszönni.